Vásárhelyi István sörgasztronómus vendégbejegyzése.
Sok helyen és rengetegen leírták már a borkóstolás szabályait, azonban nagyon kevesen tudják, hogyan kell megfelelően sört kóstolni. A sörből sokan csak lehúznak egy korsóval, jobb esetben megnézik a habját és utána döntik le a torkukon. Ismerik a világos a barna, esetleg félbarna sört. De a sör nem csak egy szomjoltó, hideg frissítő, hanem egy szép megjelenésű, ezerszínű illatos, zamatos, izgalmas ital, ami megérdemli, hogy időt szánjunk rá, és ezt meghálálja, élményt, kalandot nyújt annak, aki értően kóstolja. Öt részes sorozatunk első lépésében megmutatjuk, hogy kóstolhat bárki szakszerűen sört.
Belgiumban a több száz sörfőzde közül szinte mindnek van saját tervezésű pohara, amiben a legjobban mutat az adott sör. Ha a hozzáadott (és kötelező) marketinget lehántjuk erről, és kipróbálunk ugyanolyan söröket többféle pohárból-korsóból, akkor látjuk csak igazán ennek a fontosságát. A világos, habos lágerek a korsóból is jól esnek, de a különböző sörtípusoknak nem véletlenül alakultak ki a megfelelő poharai. A könnyedebb ivósöröket (Pale Ale, lágersör, sötét láger, Bitter Ale) inkább frissítőként fogyasztunk. A hagyományos füles korsón kívül szépen mutatnak és jól kóstolhatóak egy talpas pilzeni kehelyből, vagy a pezsgőspohárszerű karcsú ún. pilzeni vázából. Az angol ale-ek klasszikus pohara a felső harmadában kis szélesedéssel ellátott, pintes pohár . A formák a könnyű használatot szolgálják, nem őriznek meg illatokat, de szépen mutat bennük az ital és a tetejét koronázó hab.
A tartalmasabb komlóaromákban gazdag, de nem túl erős (<6,5% alkohol) IPA-k és a pörkölt malátától jellegzetesen kávés-csokis porterek szépen mutatnak és jól kóstolhatóak egy vastagabb falú, egyszerű 3 dl-es „vizespohárból” (ez az úgynevezett Shaker-pohár – a mixerek ezt a formát használják legtöbbször, amikor összekeverik a koktél alkotóelemeit), de az IPA-k jellegzetes komlóillatát és krémes habkoronáját még jobban kiemeli egy Tulipán-pohár, ami a belga ale-eknél is kedvelt forma, hiszen a gyümölcsös illatok és a hab látványa ott is rendkívül fontos.
A nehezebb alkoholtartalmú sörök (Double IPA-k, nehéz belga ale-ek, baksörök, Russian Imperial Stoutok) kevésbé szénsavasak, kisebb habot képeznek kitöltéskor, viszont illatban jóval gazdagabbak, sokkal több rétegük van, ízben hosszabb a lecsengésük, utóízeik is változnak, kerekednek, formálódnak. Az autentikus Snifter-pohár a hagyományos konyakos kehelynél kicsit nagyobb, de formája és funkciója hasonló. Ezek a magas alkoholtartalmú sörök már általában kis habot fejlesztenek, de melegedés közben több izgalmas illat-réteget mutatnak, így a tenyérben tartva ebben a pohárban is nagyon könnyű óvatosan megjáratni a sört, hogy a szénsav ne távozzon el, de a gazdag aromák felszálljanak kóstolás előtt és közben. Az illatok folyamatosan szabadulnak föl, keverednek és árnyalják egymást.
Ritkábban használt különleges sörös pohár a Stange vagy cilinderpohár. Ez a hengeres forma Köln és Düsseldorf város ikonikus söreinek a Kölschnek és az Altbiernek a pohara. Mindkét sör felsőerjesztésű élesztővel készül, de utána a lágersörökhöz hasonlóan hosszan tartó, pincés érlelésnek is alávetik, ezért ezeket hibrid söröknek hívjuk. A 2 dl-es kölschös és a 3 dl-es alt-os pohár hosszú nyaka kitöltés után hamar megmutatja az intenzív gyümölcsös illatokat, de gyorsan el is szállnak belőle, és utána a könnyű gyors kortyolást segíti a forma. Nem szabad megfeledkeznünk a német búzasörök jellegzetesen nyújtott, szélesedő, majd a karimánál záródó poharáról, melyben gyönyörűen terpeszkedik el a búzasörök hatalmas, paplanos habja, és a szűk alsó részben szépen leülepednek a szűretlen sörben felkavarodott élesztődarabkák. A lágyan szűkülő szájban megjelennek a búzasörök jellegzetes szegfűszeges-banános-ananászos aromái.
A poharak az esztétikus megjelenés mellett persze jelentősen befolyásolják az illat- és íz-élményt is. Azonban az sem mindegy, hogy milyen hőmérsékletű sör kerül a poharunkba. Hamarosan folytatjuk.
A bejegyzésért köszönet Vásárhelyi István sörgasztronómusnak!
