A söröket erjesztési eljárásuk alapján 3 nagy csoportba oszthatjuk: spontán erjesztésű sörök, alsó erjesztésű sörök és felsőerjesztésű sörök. A spontán erjesztésű söröket manapság már csak Belgium egyes tájain főzik, ahol az erjesztést vadon élő és kizárólag az adott tájékon előforduló élőtörzsekkel végzik.

Alsó erjesztésű sörök

Ezek hosszú ideig – gyakran több hónapig – érlelődnek hideg, fagyponthoz közeli hőmérsékletű pincékben. Német nevük lager, a magyar pedig ászok. Fontos jellemző, hogy e sörök főzéséhez a komló meg nem termékenyített nőivarú virágát használják, és a fejtés előtt általában pasztörizálják, azaz 1-2 percre 70°C-ra melegítik őket, hogy a sörben található mikroorganizmusok elpusztuljanak. Ezek a sörök a lager típusú sörök, amelyek finoman kesernyés, általában sárga, aranysárga színű többnyire árpa alapú italok. Ezeket a söröket hűtve, általában 4-6°C-on fogyasszuk.Több altípusuk van:

PILZENI

A világ szinte összes világos söre kapcsolódik ahhoz az italhoz, amit 1842-ben főztek először Plzen városában, Bohémiában. Korábban sötétebb színű vagy fátyolos volt a sör, Bohémia viszont az üvegpoharak és kupák gyártásában is élen járt, így a sör színe különös hangsúlyt kapott. Az eredeti pilzeni sör, a Pilsner Urquell szép aranyszínű, Bohémia komlói pedig nagyszerű aromát kölcsönöznek az ínycsiklandó, finom utóízű, közepesen testes sörnek. Ma a pilzeninek nevezett sör illatos, virágos bukéjú, lágy és elegánsan száraz, komlós utóízű világos ászok sör.

BAK

Erős ászok, amelyet melegítőitalként fogyasztanak. Alkoholtartalma általában legalább 6,7 térfogatszázalék, de ennél sokkal erősebb is lehet. Színe hagyományosan barna, de egyre gyakoribb a világos bak sör is.

Felső erjesztésű sörök

Az összes klasszikus brit és belga sörtípus, valamint minden búzasör felső erjesztéssel készül. A gyors, meleg erjesztésnek köszönhetően gyümölcsös, fűszeres jellegűek. Ez a régebbi sörfőzési módszer, Magyarországon viszonylag kevés ilyen sörrel találkozhatunk. Átlagos alkoholtartalma 4-8%. E sörök rendszerint árpából készülnek, és az alapanyag pörkölésétől függően lesz a sör sötétebb vagy világosabb. Közös jellemzőjük, hogy teljes ízüket 10-15°C-on nyújtják, ezért fogyasztás előtt csak rövid hűtést igényelnek, vagy még azt sem.

BÚZASÖR

Német búzasör: A közhiedelemmel ellentétben az 1516-os Bajor Tisztasági Törvény (Reinheitsgebot) nem az árpamalátát, hanem a malátát írta elő egyedüli lehetséges keményítő tartalmú alapanyagként. Mivel a búzasör – legalábbis részben – nem nyers búzából, hanem búzamalátából készül, használata sosem ütközött a bajor tisztasági törvénybe. A búzasör mai német meghatározása szerint legalább 50% búzamalátából készül felső erjesztéssel. Eredeti extrakttartalma 11-13%.
Élesztős búzasör (Hefeweizen): A fennmaradó extrakt és az élesztőmennyiség beállításánál előre számításba veszik a palackban zajló erjedést, ezért ez a fajta különös pontosságot igényel a gyártás ászokolási fázisában.
Szűrt búzasör (Kristallweizen): Szűrt, tükrös búzasör, amely a sörgyártás – szűrésen kívüli – többi folyamatában is eltér az élesztős búzasörtől.
Belga búzasör: Belgiumban, a Senne folyó völgyében, Brüsszel környékén évszázadok óta főzik a világ legkülönösebb sörét, a Lambicot. Ez a sörfajta 30-40% nem malátázott búzát tartalmaz, és a vadon, csak itt megtalálható élesztők spontán módon erjesztik meg. Legalább 3-6 hónapig érlelik hordóban a megerjesztett sört, de igazán érettnek csak “két nyár” elteltével ítélik a Lambicot.

ALE

Hordóban érik az igazi brit ale, miután valamennyi, erjeszthető cukorral és élesztővel együtt hordóba töltik, ahol utóerjedés zajlik. Az eljárás célja az élő ale, amely a hordóban telítődik széndioxiddal. Így igen enyhe szénsavtartalom keletkezik, noha az ale valójában sohasem teljesen sima. Természetesen csak csapolva lehet felszolgálni az ilyen ale-t.

STOUT

Az angol stoutok kifejezetten édes sörök, míg nálunk jóval ismertebbek az ír száraz (dry) stoutok. A legnevesebb márka a Guinness, amely pörkölt, de nem malátázott árpát is tartalmazó, majdnem fekete, száraz, átütő aromájú sör.