Egy vérbeli sörkedvelő a világot járva biztosan megkóstolja az adott ország vagy város specialitásait. Sőt, az igazán fanatikusok gyakran kifejezetten a folyékony nedűt keresve választanak úti célt. Csakhogy koránt sem biztos, hogy a mindenki által ismert és felkapott helyszíneken mérik a legjobb, felejthetetlen ízélményt nyújtó italokat. Fedezz fel a Sör mi többel 5 olyan európai nagyvárost, amelyekről elsőre nem biztos, hogy eddig a nemes ital jutott az eszedbe. Cikksorozatunk első részében a berlini csapszékek sörös világában merülhetsz el!
Az 1800-as években Berlinben igen sokféle sört főztek, köztük búza és barna söröket, de készült angol jellegű ale is – valamennyi felsőerjesztéssel. Az alsóerjedésű sört Bajorországból importálták és az olyan népszerűségre tett szert, hogy a századfordulóra minden másfajta sört a háttérbe szorított. A berlini sörfőzőknek nem volt más választása, hacsak nem akartak tönkremenni, mint megpróbálkozni a pilseni típus főzésével is. Ez a próbálkozás olyan jól sikerült, hogy a század közepére iparosodó nagyváros sörgyáraiban már több alsóerjedésű sört főztek, mint a hamisítatlan Berliner Weisse-t, a berliniek egyedülálló búzasörét. Ennek ellenére a berlini fehér továbbra is őrizte – hacsak a város határain belül – közkedveltségét. Hogy csak a város határain belül, abban persze szerepet játszott az is, hogy a palackban zajló másodlagos erjedés következtében egy Berlin-Erfurt utat már nehezen élt túl a sör.
A Berliner Weisse különlegességét a könnyű ízeiből hiányzó keserűség adja. Ez annak a következménye, hogy a komlót nem főzik, csak a cefrézés során adják a sörléhez. A másik, lényeges különbség, ami a bajor búzasöröktől megkülönbözteti a berlini fehéret, hogy az erjesztéshez olyan élesztőt használnak, amely gyümölcsös jelleget ad a sörnek. Ugyancsak sörbevágó különbség, miszerint a berlini búzasörök alkoholtartalma alacsony, egy átlagos pilseni sör alkoholtartalmának a fele. Mivel ízei sem karakteresek, jól harmonizál más italokkal keverve is.
A berlini búza többnyire nemhogy nem fehér – mint azt neve alapján gondolnánk –, de a hozzáadott szirupoknak és más alkoholos italoknak köszönhetően a szivárvány minden színében pompázik. A magyar, de mondhatjuk, hogy a konzervatív sörízléstől is fényévnyi távolságban vannak azok az ízek, amelyeket az alábbi keverékek nyújtanak. A Berliner Weisse Kudamm (egy kupica piros vagy fekete ribizli likőrre öntünk egy üveg jéghideg Berliner Weisse-t) és a Bolygó Hollandi (ugyanez baracklikőrrel) még hagyján, de hogy a Nemes Aromaként (Edelduft) tisztelt, egyforma arányban összeöntött málnaszörp, cseresznyelikőr és Berliner Weisse milyen mondatokra ragadtatna egy nyolcadik kerületi sörbarátot, azt az olvasó fantáziájára bízzuk. Magam mindig szemfényvesztésnek tartottam a finom italok keverését, de egy Bloody Mary még mindig ihatóbbnak tűnik, mint a Berliner Weisse Spezial – azaz egy kis üveg vörösbor, egy kávéskanálnyi cukor, két evőkanál citromlé és egy üveg Berliner Weisse keveréke – vagy ennek flip változata, konyakkal és tojássárgájával.
A német főváros egy igazi multikulturális központ is, így természetesen a nagy, tradicionális berlini sörgyár termékei mellett sörök igazán széles választéka található a városban. Bátran kijelenthetjük, hogy Berlinben a legélénkebb a mozgás a németországi kraft mozgalomban is. A kis sörfőzdék száma meghaladja a negyvenet és az itt főzött sörök – állandóan változó száma – a négyszázat. Mondanunk sem kell, hogy alig akad olyan sörtípus, amelyet ne találnánk meg a berlini sörkínálatban.
Szerző: Kovács Gábor
2 hozzászólás