Tegye fel a kezét, aki legalább egyszer nem volt szem- és fültanúja, netán elszenvedője, amikor az éttermi asztaltársaság valamely tagja kérdőre vonta azt, aki a gondosan kiválasztott fogás mellé sört rendelt! Szentségtörés. Volt, valamikor.
Nemzetközi színtéren nem új keletű a megközelítés, miszerint a legtöbb ételnek remek kísérője lehet egy megfelelő sör, s mint ilyen, reális alternatívát jelenthet a borra, gasztronómiai kalandozásaink során. Sőt, bizonyos jellegzetes karakterű ételek esetében az üdítőbb hatású sörök előnyt is élveznek a vörösekkel és fehérekkel szemben. Ilyenek például a csípős és fűszeres fogások. Ennél valószínűleg meglepőbb, ha megemlítjük, a sörök a sajtoknak és a desszerteknek is izgalmasan harmonikus párjai lehetnek.
A sör nagy előnye, hogy négy, egytől-egyig természetes összetevője (komló, maláta, víz, élesztő) számtalan variációs lehetőséget ad a sörmesterek kezébe, így a legkülönfélébb karakterű, ízű, aromájú sörök széles palettájáról válogathatunk étkeink mellé. Arról pedig, hogy miként tegyük ezt, röviden: törekedjünk az egyensúlyra, harmóniára! Alapvetően lágy ízű étel mellé nem célszerű erős karakterű sört választanunk, amely elnyomhatja azt, ugyanígy a fordított eset sem szerencsés: egy könnyed sör észrevétlen maradhat egy erőteljes ízű fogás mellett. Természetesen az izgalmas kontraszt is lehet cél. A sör intenzitása számos tényező együttes hatásaként jön létre, csak hogy néhányat említsünk, függ a gabona ízétől, a keserűség fokától, az alkoholtartalomtól. Ezeket a fogyasztó egyetlen, kerek ízként érzékeli, így a választás közel sem olyan bonyolult, mint elsőre tűnhet. Ha hallgatunk az érzékeinkre, megtalálhatjuk a magunk páratlan párját.
