A nyári sörszezon és az Oktoberfest között a szeptember is fontos időszak a sörfőzők naptárában: ekkor érik a komló, és ilyenkor szüretelik le a kis tobozkákat, a komló virágos termését. Gyorstalpaló a sör – 500 év óta – elengedhetetlen összetevőjéről!
Bár az elmúlt hetekben lefegyverző hirtelenséggel köszöntött be a hideg, szerencsére a komlónak volt ideje érni, növekedni és magába szívni a nyári napsugarakat. A karóra futtatott kacsok végén himbálózó termés szeptember közepére betakarításra készen várta a szüretelőket – nézzük, mit érdemes tudni a sör egyik legfontosabb összetevőjéről!
A komló a kenderfélék családjába tartozó növény. A vadkender a legközelebbi rokona, de hasonló bódító hatása nincsen, csak nyugtató hatású alkaloidák találhatóak benne, így a sörgyártás mellett a gyógyszeripar is előszeretettel használja. A söripar a nőivarú növények virágzatát (komlótoboz) használja föl, melyekben a levélkék tövén sárga por, az ún. lupulin található. A lupulin tartalmazza azokat az illóolajokat, amelyek a sör karakteres illatát és zamatát adják. Sokan nem tudják, hogy ezeket az illóolajokat a parfümipar is hasznosítja, így előfordulhat, hogy a kölnink vagy dezodorunk is rokon a sörrel.
A komló vadon ma is megtalálható, szereti a nedves, erdős, mocsaras környezetet, ártereket, ahol bokrok ágaira, fák törzsére kúszik föl, akár 7-8 méteres magasságba. A komlóültetvényeken állványokra futtatják föl, és hogy könnyebb legyen a betakarítás, újabban igyekeznek ún. törpekomlókat is kinemesíteni, melyek csak 2-3 méteres magasságig nőnek. A leszüretelt komlót rögtön feldolgozzák és leveles formában, extrudált rudacskákban, komlópelletként vagy dobozolva, „komlólekvárként” használják föl a sörgyártásban.
Sok sörfőzde és sörgyár rendelkezik saját kis komlóültetvénnyel, ahol a frissen betakarított termésből közvetlenül a szüret után főznek sört, ami utánozhatatlanul friss és zamatos, akár a frissen feldolgozott gyümölcsből, zöldségből készült étel. Az ilyen söröket hívják friss komlós (wet-hopped) söröknek, melyek a sörimádók körében külön ínyencségnek számítanak.
A bejegyzésért köszönet Vásárhelyi István sörgasztronómusnak!
1 hozzászólás