Ha az emberek többségét faggatjuk, hogy miből készül a sör, sokan kapásból rávágják, hogy komlóból. A sörfőzés folyamatát tekintve a komló csak később, a komlóforralás során kerül a sörbe, annak – ma már – elsődleges fűszere. Mégis a növény jellegzetes keserű íze az, amely miatt a legtöbben a sör legfontosabb alapanyagaként tartják számon.
Igaz, a komlót már időszámításunk előtt 2000 évvel, Babilonban is ismerték, de ma sem bizonyított, legfeljebb sejthető, hogy a sörfőzéshez is felhasználták. A sörkomló a fiatalabb kultúrnövények közé tartozik – sokáig vadon termő gyomnövénynek számított. Bizonyíthatóan csak a 8. századtól jelenik meg leírás a komló termesztéséről, amikor egész kertekről szól a fáma Hallertau körzetében, Bohémiában és Nagy Károly Európájának különböző területein. Nem világos, hogy az így termelt komlót felhasználták-e sörfőzéshez, bár 822-ből származó dokumentumok azt sugallják, hogy pikárdiai szerzetesek magukkal hozták ezt a technikát, amikor Észak-Németországban, a Weser felső folyásánál megalapították a Corbay apátságot. A komló előtt a söröket mindenfajta növényekkel ízesítették, beleértve a rozmaringot, koriandert, mocsári mirtuszt, amelyeket egy „gruit” nevű keverék formájában adtak a sörhöz, de a kömény, a bors, a fenyőgyökér is szerepel feljegyzésekben, mint a sör ízesítőanyaga.
Csak később kezdtek a szerzetesek komlót használni a sörfőzéshez, miután megfigyelték, hogy a komló tobozszerű termését nagyon sokáig lehet eltartani. Persze, hiszen a komló erőteljes antiszeptikus tulajdonságai miatt, kiválóan alkalmas a sör tartósítására és fűszerezésére.
Szerző: Kovács Gábor
