Május 5-től megváltozott az életünk itt a Sörszövetségben. Befogadtunk egy komlópalántát. Mit befogadtunk, duggattunk, locsoltunk és imádkoztunk, hogy erőre kapjon.
A komlócsemete nevelése felelős dolog. Igyekeztünk neki jó helyet választani, így kiszorítva néhány kerti virágnak nem nevezhető képződményt, az irodánk előtti félkör alakú teraszt szegélyező kiskert délkeleti oldalán ültettük el. Béreljük az irodát, ezért engedélyt kértünk a tulajdonostól, diplomatikusan elhallgatva, hogy ez a kis, ma még csenevésznek tűnő valami, akár hét méteresre is megnő bekúszva a tereptárgyakat. A teraszt ma kovácsoltvas korlát szegélyezi. Reméljük, hamarosan komlókorlátról számolhatunk be. A tulajnak majd utólag megmagyarázzuk valahogy. Elvégre nemes ügyről van szó: hazahoztuk a komlót Magyarországra. Merthogy a monda szerint már a honfoglaló magyarok is a nyereg alatt puhították a komlótobozt, hogy aztán teát főzzenek belőle. Majd sörfőzési célokra is termett hazai komló, ha jól tudjuk utoljára valahol a Mátra-alján. Ha pedig így van, akkor miért ne teremne meg nálunk a Gellérthegyen?
Az utóbbi hónap versengéssel telt. Most az hiszitek, hogy a többi Komló Klub taggal vívott ádáz komlóduggató és cseperítő csatára gondolok. Pedig nem. Zsófival vetélkedtünk abban, hogy ki locsolja meg először nap, mint nap a csemeténket, ki veszi észre a legújabb hajtást és ki szelfizi telibe magát a legfrissebb kis komlólevéllel. A Sörszövetség legújabb tagja pedig hálás jövevény. Már két új sokcentis hajtást is hozott és rendkívül tudatosan, mondhatni célirányosan kapaszkodik a vaskorlát felé. Ha eléri, jelentkezünk újra. Addig is alig várjuk a klubtagok nevelő szándékú történeteit akár a blogon, akár személyesen a Várban az Utolsó Budavári Sörfesztiválon. Keep hoping!
Sörszövetség
a minőség őre 30 éve
