Az angol az egyik legnagyobb hagyományos sörkultúra a német, a cseh és a németalföldi (belga-holland) mellett. Míg cseh és német földön viszonylag korán elkezdték komlóval főzni, Angliában csak 1412-ből származik az első forrás, hogy egy Agnes Smyth nevű német származású sörfőző komlóval készített sört, míg a 15. század során Anglia nagy részén maradt a Gruttal főzött sör. Csak a 16. század első harmadában létesítették az első komlóültetvényt Kentben, Canterbury közelében, és Kent azóta is a legfontosabb komlótermelő terület. 20-30 évvel később már a nyugat-angliai Herefordshireben is telepítettek komlót és sokáig ez a két terület volt a meghatározó. A 18. századig a komló mellett még használatban volt a cirok és az üröm is a sörfőzésnél, de 1727-re már kb. 20 millió font, azaz 10 ezer tonna komlót termesztettek Anglia szerte. Már a 19 század derekára megtalálható forrásokban több komlófajta, a Flemish, a Canterbury, a Golding stb., ám a ma is ismert legrégibb fajtákat a viktoriánus korban írják le fajta és tulajdonságok szerint is. A 20. században az angol agrár-kutatásokban is megindul a komlónemesítés és több új komlófaj terjed el széles körben.
Angol komlók
A ma is használatos két legrégibb fajta az angol ale-ek két alapkomlója, a Goldings, melyet már a 18. század végétől leírtak és használtak. Jellegzetes, könnyed, enyhén édeskés gyümölcsös karaktere adja az angol ale-ek csodás gyümölcsös illatát, és kellemesen enyhe keserű utóízét. Az angol alap ale-ek szinte mindegyikében megtaláljuk. A másik alap aromakomló a Fuggle, melyet 1861-ben egy kenti komlóskertben találtak, de ez egy “vadon” termő alfaj volt. 1875-ben egy Richard Fuggle nevű helyi úr mutatta be a fajtát, és így a komlón rajtamaradt a neve. Kicsit földesebb és kevésbé édeskés karakterű, mint a Goldings, némi füves jelleggel. Az ipari forradalommal és a technikai fejlődéssel párhuzamban a kémiai és biológiai ismeretek jelentősen bővültek, és elhozták a növénynemesítések időszakát, melyben Anglia az élen járt. A kenti Wye College, mely ma már Londonban az egyetem égisze alatt működik, indította be a 20. század elején azt a növénynemesítő programot, melynek fontos része volt az új komlófajtáknak a nemesítése. Ennek a programnak Ernest Stanley Salmon professzor volt ikonikus alakja, ő kezdeményezte azt, hogy az USA-ból vadon termő komlókat hozzanak, melyek tulajdonságait elemezve indult meg a komlónemesítés. Hamarosan az USA-ban, Németországban, Csehországban és még Japánban, a sapporoi egyetemen is megkezdték a kutatásokat. Ezeknek a kutatásoknak az eredménye a Manitoba-ban talált vadkomlóból nemesített két ikonikus új komló a Brewer’s Gold (1918) és az első kifejezetten magas alfasav-tartalma miatt nemesített komló a Bullion (1938). A Bulliont előszeretettel használják sötét söröknél, porternél, stoutnál, nehéz skót aleknél.
A nemesítéseknek, mint a német Hüll intézetben már látható volt, az aroma és vagy az alfasav-tartalom növelése mellett fontos momentuma volt a növény ellenállóságának a növelése a különböző gombafertőzések és egyéb kórok ellen. Ennek a kutatásnak tipikus eredménye a Northdown, egy különösen ellenálló fajta, mely a Goldingsnak az aromáit ötvözi komolyabb alfasav-tartalommal, illetve a Phoenix, mely a Challenger tulajdonságait hordozza. Ugyanebbe a sorba illik az 1998-ban bemutatott Admiral, mely akár 16% alfasavat is tartalmazhat és a 2000-ben debütált Pilgrim, mely citromos jegyeivel és magas alfasav-tartalmával szintén kettős felhasználású alfaj.
A komlóknak nemcsak az ellenállóságával kísérleteznek, a könnyebb művelhetőség is egy fontos költséghatékonysági szempont. Angliában a Wye-College-ban is megkezdték a kutatásokat, hogy “törpekomlót” nemesítsenek. A komló normál állapotában akár 8 méter magasra is felkúszik, de ezek az új fajták csak 2-3 méteres magasságig kúsznak fel, így jóval egyszerűbb a gondozás és a betakarítás. Ilyen törpekomlók a Herald és a Pioneer, melyek genetikai nagymamái a brit ale-ekben és bitterekben a Goldingot kiegészítő, 4,5-6% alfasav-tartalmú Souvereignnek. 2002-ben jelent meg a Pilot, ami egy kettős felhasználású komló, remek ellenállósággal, jó terméshozammal. Igazi joker-fajta, mint a 2004-től forgalomban lévő Boadicea, mely az első olyan komlófajta, amely ellenálló a levéltetvekkel szemben, és azt írják róla, hogy ideális a hidegkomlózáshoz.
Szlovén komlók
Szomszédunk, a kis Szlovénia igazi komló-nagyhatalom. A Maribor és Ljubljana közti hegyes-dombos vidéken, Zalecben található a komlótermelés és a kutatás központja is. A szlovén komlók az angol-amerikai ale-ekhez IPA-khoz a legideálisabbak. Az alap komló a neve ellenére a Fuggles-szel rokon alfaj. A Styrian Golding remek alapanyaga erős angol és belga ale-eknek. A szlovén komlók nagyon jó minőségűek, olcsók, és a közelség miatt, akár privát úton is könnyen beszerezhetőek.
Szerző: Vásárhelyi István, sorbuvar.blog.hu
