Sörfajták

A manapság elterjedt sörök két nagy csoportba oszthatók: az ale és a lager tipusúakra. Mindkét kategórián belül a sörök rendkívül széles választékát találhatjuk.

Az Ale tipusú sörök felsőerjesztésű sörök. Ekkor ún. felsőerjesztésű élesztőt használnak a főzés során. Az Ale-eket közel szobahőmérsékleten, 10-21°C fokon, viszonylag rövid ideig erjesztik. Az erjesztés módjának köszönhetően az élesztő sok mellékterméke marad a sörben, ettől lesznek az ale-ek oly jellegzetes - bizonyos esetekben gyümölcsös, olajos - ízűek. Az ale-eknél nagyon fontos a fogyasztási hőmérséklet, ami semmiképp sem lehet túl alacsony, mivel ezek a sörök 10-15°C fok körül mutatják teljes ízüket. A sörök e tipusával elsősorban Nagy-Britanniában, valamint a házi sörfőzdékben találkozhatunk.

A Lager sörök alsóerjesztésű sörök, főzésükhöz csak a meg nem termékenyített nőivarú komló virágát használják fel. A sör gyártása során alsóerjedésű élesztőt használnak, maga az erjesztés pedig viszonylag alacsony hőmérsékleten (6-8 °C) történik. Az érlelés időtartama minimum egy hét, hőmérséklete pedig körülbelül 0-1 °C. Alsóerjesztésű sört elöször a XIX. században főztek a különböző ipari-élelmiszeripari felfedezéseknek köszönhetően. A legfontosabb ezek közül a Louis Pasteur által szabadalmaztatott eljárás, a pasztőrözés, melynek során a sört fejtés előtt egy-két percre 70 °C-ra melegítik fel, minek hatására a sörben maradt mikroorganizmusok elpusztulnak.

A másik jelentős találmány pedig a hűtőgép volt. E két felfedezés alkalmazásával a sörök jóval tovább megőrizték/megőrzik minőségüket. Ettől kezdve az alsóerjesztésű sörök átvették a vezetést a felsőerjesztésű söröktől. A XIX. században születtek azok a sörtípusok, melyek máig is meghatározó szerepűek. A szó eredete a német lagern szóra vezethető vissza, melynek jelentése "tárolni".

Az Ale és Lager tipusú sörök mellett megkülönböztethetünk egyéb, speciális söröket, melyek készítése, alkotóelemei miatt nem sorolhatóak be a két fő csoportba.

A legismertebb sörtípusok

Abbey: Az apátsági sörök különböző Trappista apátságokról kapták nevüket.

Altbier: A németországi Düsseldorf környékéről származó felsőerjesztésű ale. Színviláguk széles, az egészen világos aranysárgától egészen a bronzvörösig terjed.

Amber: Intenzív gyümölcs- és komlóízű ale vagy lager tipusú sör, mely színvilágát tekintve leginkább a teához hasonlít.

American Ale: Erős, 5%-nál nagyobb alkoholtartalmú ale. Legfontosabb jellemzőjük a karakterisztikus aroma, színük a világostól egészen a bronzig terjed.

American Lager: Könnyű, semleges ízű, szomjoltó sör, hazája Milwaukee. Általában kukoricával vagy rizzsel főzik, alkoholtartalmuk 4%-tól kezdődik, színviláguk aranyló.

Barley Wine: Árpabor. Alkoholfokukban (8-10%) közel állnak a borokhoz. Színük az aranytól egészen a csokoládé-barnáig terjed, aromájuk igen karakteres, édes. Érlelési idejük hosszú, akárcsak az eltarthatóságuk, amely 10-15 év is lehet.

Biére de garde: Különleges francia otthoni sör. Különböző módon erjesztik, tárolják őket, legtöbbjükhöz cukrot is adnak. Ízük fűszeres, édes és malátás.

Bitter: Keserű ale, mely Nagy-Brittaniából származik. Kesernyés ízű, alacsony alkoholtartalmú, üdítő hatású sör. Eredete egészen a gyarmati időkig nyúlik vissza, amikor a hosszú tengeri utazásokra erősen komlózott söröket főztek, amelyek hosszú ideig elálltak. Színük a vörösréztől a bronzon keresztül egészen a rubinig terjed. Minden kétséget kizáróan az egyik legáltalánosabb ale Nagy-Britanniában.

Bock/Bok: Alsó erjesztésű német eredetű baksör. Mind alkoholtartalmában, mind színében, mind pedig ízvilágában széles skálát ölel föl. Színe a fehértől a sötétbarnáig terjed, alkoholtartalma 6 és 8% közötti, bár vannak erősebb változatai is. Hagyományosan a sötétebb, téli hónapokban fogyasztott édesen malátás sör. Több változata is ismert. Az általános, egyszerű Bock sárgásbarna színű, gazdag illatanyagú sör. A Doppelbock /Double Bock/ - dupla baksör magasabb alkoholtartalmú és sűrűbb az előbbinél.

Brown Ale: Tradícionális észak-angliai barna ale, mely elsősorban az angol bányavidékek közkedvelt söre. Erősen malátaízű, testes, karakteres, viszonylag alacsony alkoholtartalmú (4-5%) ital. Színe a vöröstől a kávé barnáig terjed.

Dry Beer : Az Egyesült Államokban és Japánban népszerű száraz sör. Rendkívül tiszta, semleges ízű, tulajdonképpen teljesen jellegtelen lager. Legjobb tulajdonsága, hogy oltja a szomjat.

Dunkel: Német eredetű sötét lager sör, hazája Bajorország. Színük a barna és a bronz között változik, alkoholtartalmuk 5%. Ízük változó, ezt elsősorban a bennük található fűszernek és pirított malátának köszönhetik.

Duvel: A belgiumi Moortgat sörfőzdéből származó erős, világos, fehér ale. Különlegessége a három szintes erjesztés /melegerjesztés, hidegérlelés, utóerjesztés palackban/, valamint a felhasznált különböző élesztők. Alkoholtartalma viszonylag alacsony, íze kiegyensúlyozott, zamatos.

Faro: Egy igen különleges, ritka sör, mely a Lambic család tagja. Belgiumból származik ez a markáns édes-savanyú, gyümölcsös sör, melynek viszonylag alacsony az alkoholtartalma (2-5%). A Farot cukorral, melasszal vagy karamellel édesítik, színe általában az aranytól a halvány borostyánig terjed. Gyakran pasztőrizálják, hogy elkerüljék a hozzáadott édesítők erjedését.

Gueuze: Szintén egy különleges sörtipus és szintén a belga Lambic tipushoz tartozik. Tulajdonképpen nem más, mint az új és a régi lambic ale-ek keveréke, azaz egyesíti magában a fiatal lambic élénkségét és a régi lambic karakteres ízét. Színben az aranytól a borostyánig terjed, ízben fanyar némi édeskés beütéssel. Sok változata létezik attól függően, hogy a két lambic ale milyen arányban található meg benne. A második erjedés a palackban történik /akár a pezsgőnél/, ezért erősen szénsavas. A palackban történő érlelés 6 és 9 hónap közé is tehető, míg eltarthatósága szintén jelentős, akár 5 év is lehet.

Helles: Az igazi Müncheni, bajor sör. Kifejezetten világos, 5% alkoholtartalmú lager. A pilsnél alacsonyabb a komló-, de magasabb a malátatartalma.

Ice Beer: Jeges lager sör, mely nevét onnan kapta, hogy olyan hidegen tartják, hogy a sörben lévő víz fagyni kezd. A keletkező jégkristályokat kiszűrik, így egy viszonylag magasabb alkoholtartalmú italt kapnak. A jeges sör Németországból származik (Eisbock).

Imperial Stout: Erős angol ale, alkoholfoka 6-8% közötti, színe sötét, gyakran fekete. Íze pörkölt, alkohol, kávé és keserű csokoládé aromájával vegyítve. Eredetileg a cári Oroszországba szállították.

India Pale Ale: Tradícionális angol sör, történetéről a neve árulkodik. A britt birodalom koronagyarmata India volt. Az ottaniaknak főzték ezt az ale-t, méghozzá úgy, hogy a hosszú tengeri szállítást, klímaváltozást kibírja. Jellemzője a magas komlótartalom, a keserű íz és a testesség. Színe a mézaranytól a rozsdavörösig, bronzig terjed.

Kellerbier: Szűretlen német lager sör, amit a sörfőzdék csapjaiban, pincéiben csapolnak. Ízük erősen komlós.

Kölsch: A Németországi Köln városában főzött ale, a nevet csupán az ottani sörfőzdék egy csoportja használhatja. Magas hőmérsékleten erjed, majd nagyon alacsony hőmérsékleten történik az érlelése. Színe igen világos, íze inkább malátás, élénk, alkoholtartalma 5% körüli.

Lambic/Lambiek: A XV. századból, a Belgiumi Lembeek falucskából származó spontán erjedésű ale. Az ottani, levegőben található élesztőgombák elégségesek a sörcefre erjesztéséhez. Az érlelési folyamat hosszú, több évig is eltarthat, s jellemzően tölgyfahordóban történik. A Lambiek mindig tartalmaz búzát! Ízük karakteres, savanykás, szénsav nélküli. Általában nem fogyasztják eredeti formájában, inkább keverik, így jönnek létre a Faro, Gueuze és gyümölcsös Lambiek sörök. A gyümölcsös Lambiek készítéséhez /ún. Vruchten Lambiek/ általában az őszibarackot, a málnát, a meggyet, a szilvát és a feketeribizlit használják.

Marzen/Oktoberfest/Vienna: A Németországi München-ből származó lager sör, mely ismeretes Oktoberfest vagy Bécsi sörként is. Neve a márciusra utal, ez volt az a hónap, amikor még sört lehetett főzni, melyet a nyár folyamán hideg barlangokban, pincékben tároltak, így az októberi sörfesztiválokon /pl. Oktoberfest/ is lehetett fogyasztani. Közepesen testes, csábítóan édes-malátás ízű sörök. Színviláguk a narancsostól a vörösrézig terjed, alkoholtartalmuk 5% vagy magasabb.

Mild: Angol ale, alacsony, 4% körüli alkoholtartalommal. Jellemzőjük a felhasznált kevés komló, így a kesernyés, komlós íz hiánya. Színük változatos, az egészen világos aranytól a bronzig terjed.

Milk Stout: A Sweet Stout /édes stout/ egy fajtája, amely tejcukor hozzáadásával készül. Kifejezetten édes sör, mivel a laktózt az élesztő nem erjeszti meg. Gyakran ajánlják a szoptatós anyáknak tápsörként.

Oatmeal Stout: Zabdarából készülő selymes stout.

Pale Ale: A XVIII. századi Angliából származó ale. Jellemzőiben szinte teljesen megegyezik a Bitterel. Általánosan elfogadott, hogy a palackozott Bittert nevezik Pale Ale-nek. A világos /pale/ ale színe változatos, az egészen világostól a rozsdáig, sötét borostyánig terjed. Ízük általában könnyed, édes, hiányzik belőlük a komló keserűje.

Pilsener/Pils/Pilsner: A Pilseni sör 1842-ben született, a csehországi Pilsenben. Korábban a sörök jellemzően sötét színű, sűrű italok voltak, a pilseni volt az első világos sör, amely mára a legkeresetebb sörtípussá vált. A pils tipusú sörök jellegzetes, kesernyés ízüket bőséges komlótartalmuknak köszönhetik. Alkoholtartalmuk 4 és 5% között van.

Porter: A stout egy változata. Felsőerjesztésű ale. Színvilága a sötét borostyántól a rézvörösön keresztül egészen fekete kávéig terjed vörös beütéssel. Az egyik legzamatosabb, legjobban élvezhető ale, íze édes, pörkölt aromával, mely feleleveníti az étcsokoládét, a kávébabot és még a sült almát is. Kifejezetten a hidegebb hónapok itala, sosem szabad hűtve fogyasztani.

Saison/Sezones: Jellegzetes belga sörfajta. Felsőerjesztésű, az utóerjedés a palackban történik. Egyik jellemzője a különböző fűszerek, gyógynövények használata.

Schwarzbier: Alsóerjesztésű, különösen sötét sörfajta, mely elsősorban Németországban és Japánban közkedvelt. Ízére a pörkölt maláta dominanciája jellemző, étcsokoládés beütéssel. Alkoholtartalmuk 5%.

Scotch Ale/Scottish Ale/Wee Heavy: Az egyetlen sörtipus, melyet a Skót Whiskyhez hasonlíthatunk. Erősen malátázott, testes ale, sötét-borostyán és vörösesbarna színvilággal. Jellegzetes ízét és színét az erősen pörkölt árpamalátának köszönheti.

Smoked Beer/Rauchbier: Ezek a füstölt sörök egyaránt lehetnek ale-ek és lager-ek is. Füstös aromájukat, ízüket a kemencében szárított árpamalátától kapják. A Németországi Bamburgban a serfőzők bükkfát használnak a kemencék tüzeléséhez, míg Amerikában inkább a hikori-, alma-, éger- és juharfa a jellemzőbb, néhány esetben pedig tőzeglángot használnak.

Steam Beer/Dampfbier: A gőzsör készítésekor tulajdonképpen az ale és a lager sörök főzési módját kombinálják. E sörtipus egy alsóerjesztésű sör, melyet a felsőerjesztésű sörökre jellemző hőmérsékleten erjesztenek. Eredetileg az Egyesült Államokból származik, de ma már Németországban is főzik.

Stout: Angol/ír eredetű ale, mely rendkívül széles skáláját öleli fel a testes, sötét felsőerjesztésű söröknek. A porternél erősebb, friss ital, ízben a száraztól a bársonyoson, pörköltön keresztül egészen az édesig, krémesig, csokisig terjed. Altipusai az Oatmeal, Cream, Dry, Sweet és Imperial Stout.

Strong Ale/Old English Ale: Rendkívül erős, testes felsőerjesztésű ale. Színben a világos borostyántól a sárgásbarnáig, illatban a mandulától a krémes, édesig terjed. Általában keserű, de nem tál komlós.

Sweet Stout: Alacsony alkoholtartalmú /3-4%/ édes stout, mely cukor hozzáadásával készül.

Trappist: A trappista sörök a fennmaradt valódi Trappista kolostorokból származnak. Erős, magas alkoholtartalmú, téglavörös-mahagóni színárnyalatú sörök. Különleges, gyümölcsös ízük van, mely a speciális erjesztési módnak köszönhető. Alkoholtartalmuk 5 és 10% között van, az erősséget az Enkel, Dubbel és Tripel elnevezésekkel jelölik. Jelenleg már csupán fél tucat Trappista sörfőzde található Európában, öt Belgiumban, egy pedig Hollandiában. Képviselői: Chimay, La Trappe, Orval, Rochefort, Westmalle, Westvleteren.

Weizen/Weissbier/Wheat: A német tipusú búzasör, mely megfelel a sörtisztasági törvénynek, azaz csak vízből, malátából /általában 50% búza-, 50% árpamaláta/, komlóból és élesztőből főzik, azaz nem tartalmaz a belga búzasörökre jellemző fűszereket. A weizen jelentése búza, míg a weiss fehéret jelent. Felülerjesztő élesztő felhasználásával készülő sörtipus, melyhez néhány esetben alulerjesztő élesztőt is adnak a palackban történő további erjedés miatt. Két változatuk ismeretes: a szűretlen, az igazi búzasör, mely Hefe Weizen, míg a szűrt, ami Kristall Weizen néven kerül forgalomba. Színük az világossárgától az egészen sötétig /Dunkel/ terjed, ízük általában fanyar, száraz.

Wit/White: Belga fehérsör /búzasör/. Főzésükhöz a malátán, komlón, vizen és élesztőn kívül felhasználhatnak zabot, különböző fűszereket /pl. koriander/ valamint küraszó narancshéjat.