A jéghideg sör rendre visszaköszön a reklámokból, plakátokról, és egy forró nyári napon – részben ennek hatására – nem is lebeg más a szemünk előtt, csak egy jóízűt húzni a párától fénylő korsóban habzó aranysárga italból. Azonban a különböző sörfajtákat egész más hőmérsékleten kell kóstolni, hisz van hűvös szomjoltó frissítő, ételekhez való kellemes kísérő, beszélgetős-kortyolgatós nehezebb darabok vagy a kandalló mellett behunyt szemmel hosszan élvezhető különlegességek. A szépen habzó lágersörök mellett számtalan felfedeznivaló akad még a sörök birodalmában, de a poharak formáján túl a megfelelő hőmérsékletre is érdemes odafigyelni, így lesz igazán tartalmas élmény a sörkóstolás.
Minél hidegebben iszunk valamit, annál kevésbé érezhetőek benne az édes és keserű ízek, melyek – ahogy melegszik az italunk – egyre jobban felerősödnek, sőt, egy bizonyos hőfok felett már kifejezetten kellemetlen lehet a keserű dominanciája és az édesség túlsúlya. Mivel a sör két domináns alapanyaga (a víz és az élesztő mellett) a keserű komló és az édes maláta, így meghatározó ennek a két íznek az egyensúlya és megjelenése a sörben különböző hőmérsékleten.
Az élesztők hatására az erjedés közben a sörlébe került vegyületek között fontos, illatos észterek és fenolok hatnak a kész sör illatára, amelyek finomítják, árnyalják az alapízeket. Az erjedés másik hatása, hogy minél több maláta kerül a sörfőzés közben a sörlébe, annál több erjeszthető cukor kerül a cefrébe, ekkor általában egyenesen arányosan magasabb alkoholtartalma is lesz a sörnek. A magas alkoholtartalom hosszabb érlelési fázist és gazdagabb, komplexebb illatokat-ízeket is eredményez, akárcsak a jelenlévő vegyületek, amelyek csak magasabb hőmérsékleten szabadulnak vagy erősödnek fel, így ez is jelentősen befolyásolja, hidegen vagy szobahőmérsékleten igyunk-e egy adott sört.
Tehát az egyes sörfajtáknak viszonylag jól behatárolható az ajánlott fogyasztási hőmérséklete, mely jellemzően 4 és 15 Celsius fok közé esik. Ez a fogyasztási hőmérséklet egyenesen arányos az alkoholtartalommal és a fenti tényezők eredményezte komplexitással.
Az alkoholmentes lágersörökben általában sok leerjedetlen cukor van, mert gyártáskor megállítják az erjedést, így minél hidegebben fogyasztjuk, annál kevésbé érezzük édeskésnek, ezért ezeknél 4⁰C az ideális.
A különböző kesernyés, szomjoltó lágersöröket már 6-7⁰C-on érdemes fogyasztani, ahol a kellemes kesernyésség és a frissítő buborékok meghatározóak.
Kicsit „melegebben”, 7-9⁰C-on jöhetnek a szintén frissítő, de már gazdagabb illatanyagokkal, ízekkel bíró sörök:
- a citrusos világos búzasör,
- a gyümölcsös Kölsch,
- a könnyeden kesernyés Summer Ale,
- a spontán erjedésű sörök közül a „sörpezsgő” a gueze és a gyümölcsös lambic,
- a karakteresen komlós pilzeni,
- a vadélesztős Saison vagy Farmhouse Ale,
- valamint egy frissítő, hordóban érlelt flamand stílusú vörös sör.
8-10⁰C-on ismerkedhetünk meg legjobban az angol világos és félbarna könnyű sörök az Ale-ek, Bitter-ek erényeivel. Szintén ezen a hőmérsékleten élvezhetjük leginkább a sötét láger- és búzasörök, a Schwarzbier-ek, a könnyed IPA-k, belga Blonde Ale-ek, a düsseldorfi Altbier, valamint az Oktoberfest ikonikus itala a Märzenbier kellemes jegyeit is.
Feljebb lépve, 10-12⁰C-on érdemes ízlelni a következő söröket:
- vörös Ale-ek,
- belga Dubbelek és Tripelek,
- világos és barna baksörök,
- az éjfekete, sűrű porterek és alsóerjesztésű „testvéreik” az ún. balti Porterek
- a magas alkoholtartalmú Imperial vagy Double IPA-k
- és a hordóban, akár 3 évig is érlelt flamand barna sör az Oud Bruin.
A legfelső kategóriában, 12-15⁰C-on érvényesülnek
- a duplabakok,
- a még erősebb, koncentráltabb jégbakok,
- az erős skót Ale, a „Wee Heavy”,
- az angol és amerikai Strong Ale-ek,
- a legerősebb belga sörök, a Qudrupelek,
- a trappista csúcssörök,
- a gazdag ízvilágú, hordóban és palackban is érlelt, Russian Imperial Stoutok
- valamint a világos sörök csúcsai, az árpaborok vagy más néven Barley Wine-ok.
A könnyű, frissítő söröket érdemes hűtőben a kívánt hőmérsékletre hűteni és úgy fogyasztani, a tartalmasabb darabokat azonban, akár a nemes borokat tanácsosabb pincében 10-15 fokon tárolni, mert sok közöttük a palackban tovább érik, gazdagodik, nemesedik. Szervírozni érdemes egy kicsit hidegebben, hogy a fogyasztás közben legyen csúcsformában, így a nagy formátumú daraboknál végig élvezhetjük a sör teljes illat- és íz-skáláját. Természetesen a fentiek csak javasolt „kategóriák”, az egyéni ízlés mentén, vagy egyes speciális darabok miatt nyugodtan eltérhetünk ezektől.
